Síelés Ifi módra

 

Új hely, Régi védelem!


A korábbi évekhez hasonlóan, idén is sikerült eljutni a Tótkomlósi Evangélikus Ifjúságnak a Romániai hegyekbe, annak érdekében, hogy ismét sílécet érezhessen a talpa alatt. Február elején 5 napra vette be magát kis csoportunk Ariesen hófödte csúcsai közé. Az idén új helyen, de a régi védelemmel vágtunk neki a sípályák veszedelmeinek, hiszen Istenóvó keze és figyelő tekintete minden percben-biztonságban tartott minket. Ennek köszönhető, hogy sérülés nélkül tértünk haza a családi fészekbe.


Szerda kora hajnalba gyülekeztünk Sanyiék előtt és a futó megérkezése utáni pillanatok alatt be is pakoltunk, hogy minél hamarább a síelés örömének tudjuk átadni magunkat. Az út hála Istennek sokkal rövidebb és biztonságosabb volt. 11 órakor már azon „vitatkoztunk, hogy ki melyik szobában fog aludni. Megérkezésünk pillanatában szédületes látvány fogadott bennünket. A kopár hó nélküli Alföld után, több méteres hóval fedett hegycsúcsok látványa fogadott. Még a szállásunk első emelete sem látszódott ki a hóbuckák közül.

A szobák elosztása után és némi tápanyag felvételt követően, már a legközelebbi sípályán róttuk a köröket. A pálya minősége fergeteges, a hangulat örök, Kell ennél több? Késő délután fáradtan tértünk meg szállásunkon, ahol feltölthettük a pályán lemerült „elemeket”, illetve megbeszélhettük az aznapi élményeket, tapasztalatokat.

Hangulatos kis hely volt főhadiszállásunk. A konyhában minden este összegyűltünk és beszélgettünk az élet nagy dolgairól. Öröm volt látni, hogy a fiatalok és az idősebbek, de mit is beszélek, köztünk nincs idős vagy fiatal, köztünk csak Ifis van. Tehát jó volt látni, hogy az ifisek együtt beszélgetnek, örülnek, osztják meg egymással a gondokat, az örömöket. Erre a legjobb példa, mikor Daniella és a friss új asszonyunk Kinga órákon keresztül beszélgettek, vagy mikor Sanyi a vallással és hittel kapcsolatos nézeteit osztotta meg a hallgatósággal, vagy mikor rémtörténeteket meséltünk egymásnak. Emlékeztek? Kártyáztok?

Úgy gondolom a Komlósi embert mindegy, hogy hova sodorja, az élet mindig meg tudja érteni magát a másikkal. Erre volt remek példa, mikor Delfi profi tolmácsokat meghazudtoló módon elmutogatta a román bácsinak, hogy meleg van. Annyira jól sikerült a fordítás, hogy végül, egy kulcs, Ezredes és Paci közreműködésének hála, levettük a hőfokot.

A további napok hasonlóan teltek, délelőtt síelés, délután ebéd, késő délután síelés, este vacsora, majd hajnalokig tartó mesélések és vetítések. Minden nap azonos volt, de mégis más, mert új élményeket, új vicceket és új gondolatokat hozott számunkra. Sőt új pályákat is, hiszen a többi napon a távolabbi és magasabban fekvő pályákat is meghódítottuk.

Összegezve gondolataimat, fergeteges 5 napot töltöttünk együtt, melyért köszönet jár Rusznák Sándornak. Hála neki és az Isteni gondviselésnek, még erősebb közösséggé tudtunk válni, még jobban megismerni a másikat és még jobban megbízni a másikban. Mára, ezeknek a programoknak köszönhetően, olyan magja van az Ifinek, mely sokkal nagyobb terheket és feladatokat elbír, mint korábban. Ezért is imádkozom, hogy jövőre is sikerüljön eljutnunk ide, hiszen látom Istenépítő munkáját, látom az építőköveket, melyeket ránk rak, hogy erősebbek legyünk, mint közösség.


Nyiregyházki György

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2018. december »
december
HKSzeCsPSzoV
12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31