Bográcsföző verseny -- K2

ifi-k2.jpg
 
ifi-k2.jpg

 

A valódi nyertesek MI vagyunk!

Idén harmadik alkalommal vettünk részt a K2 által szervezett Pálinka és Bográcsföző versenyen. Ezúttal is feszűlt várakozás előzte meg a főzés napját, melyen egy vörös boros marhapörköltet tálaltunk a zsüri elé. Idén nem sikerült helyezést vagy különdíjat elérnünk, de úgy érzém mégis mi nyertük a legtöbbet ezen a napon.

Már több héttel a főzés előtt ment a találgatás, hogy vajon mit is kéne elkészítenünk a verseny napján. Volt sok poénos ötlet, mint például a tejberizsa vagy a gyíkhús leves, de végül is az egyszerübben kivitelezhető maraha pörköltnél maradtunk. A főzést megelőző pénteken össze is pakoltuk azokat az eszközöket, melyekre szükségünk lesz a verseny napján. Nem is gondolná az ember, hogy mennyi minden kell ahhoz, hogy az ember 35-40 főre fözzön és még közben jól is érezze magát. Lényegében a fél egyházat kiköltöztettük a K2 elé, de minden egyes eszköz, minden egyes darab a mi kényelmünket a mi szórakozásunkat szolgálta. A fő szakács szerepét jómagam vállaltam magamra és úgy gondolom, hogy az utolsó csontig elfogyott pörkölt kellően illusztrálja annak minőségét. Tényleg mindig örömteli látni, mikor együtt dolgozik az Ifi. Ilyenkor minden olyan gördülékenyen megy. Mindenki tudja a dolgát és maximálisan meg is csinálja és még eközben jól is érzi magát. Ez a nem mindennapi mutatvány. De a munka közben meg is éheztünk, de hála keresztapukámnak Csizmadia Józsefnek a tárcsán elkészült finom ételek új energiával töltöttek fel bennünket és mégnagyobb elszántsággal és figyelemmel vetettük bele magunkat abba, hogy a pörkölt szépen elkészüljön. Míközben szerény személyem a bográcsot rázogatta böszen, addig a többiek a tömeg kavalkádjába vetették magukat és rég nem látott barátokkal és ismeröskkel kezdtek beszélgetni, vagy morfondiroztak, hogy vegyenek kukacos lifit vagy sem. De mindig mindenki visszatért kis sátrunk alá, sőt több alkalommal a gítár és az ifis énekek is előkerültek. Túlharsogva a tömeg morajlását. Fél 5-kor a Mesterségek Házából kölcsönvett edényben feltálaltuk a finom falatokat, majd mi is belemerültünk a pompázatos ízek színpompás világába. Az eredményhírdetés után még leültünk egy - két frissitő mellett megbeszélni a nap tanulságait, illetve a többi eredményt. Majd a csapat munka minta példájával 10 perc alatt összepakoltunk és rendbe raktunk mindent a környezetükben. Végezetül teli hassal és több száz kellemes élménnyel tértünk meg meleg ágyikonba, ahol már a következő nagy recepten törtük a fejünket.

Végezetül csak egy tanulságot írnék le ezekre az oldalakra. Mi nem azért jelentkeztünk a versenyre, hogy megnyerjük, maximum álmodtunk róla. Mi azért mentünk ki szombaton 30-40-en, hogy együtt lehessünk. Együtt lehessünk egy kicsit másabb környezetben, de mégis egy közösségben, Isten és az ifjúság közösségében. Egyre kevesebb alkalom nyílik, arra, hogy mindannyian, vagy legalábbis a csapat nagy százaléka együtt tudjon lenni. Ezért kell minden egyes ilyen lehetőséget megbecsülni és kihasználni, hogy újra tudjuk élni a közösség erejét. Hogy meghallgassuk, kivel mi történt, hogy hogyan sikerültek az érettségik, a vizsgák, a munkával járó problémák és ezek után elfeledve mindezt Isten ajándékának örülni. Annak az ajándéknak, amit úgy hívnak hogy Ifi.

Nyiregyházki György

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2018. december »
december
HKSzeCsPSzoV
12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31